Ha életrajz, akkor születtem 1989. május 2-án. Mondanám, hogy én vagyok a legfiatalabb az együttesben, de eszembe jut, hogy a Rókusz fiatalabb nálam, tehát nem. Ja, és aki jó életrajzot akar olvasni, az inkább kattintson a Bálintra, mert most olvastam az övét, és az nagyon odab*sz. Szóval, izé, zenei karrierem kábé ovis koromban kezdõdött, amikor is hegedüléssel próbálkoztam. Próbálkozásaim két hétig tartottak, aztán annyira gyatrának bizonyultam, hogy a tanárom Németországba disszidált elõlem. Azóta se látták. De igazán komolyan zongorázni tanultam, mert azt 6 évig. És ezzel párhuzamosan lehúztam 5 év szolfézst (hogy elrepült…) meg egy év egyházzeneirodalmat (?) Csilla nénivel. Körülbelül én vagyok az egyetlen ember a világtörténelemben, aki megbukott hangszerbõl, de én kétszer is, mert a második és harmadik évem után is meghúztak zongorából, szóval csak a negyedik évfolyamig jutottam. De zeneelméletbõl egész sokat kaptam, ma is elpöntyögök bármilyen középnehézségû darabot (Süss fel nap, Szamárinduló, Most viszik, most viszik Danikáné lányát) kottából, kis idõ után. Egyébként nagyon szerettem, és szeretem a zongorát, állati jó kis hangszer, csak sose gyakoroltam. Mostanában sokkal többet zongorázom csak úgy heccbõl, mint mikor tanultam…

Ezzel párhuzamosan pedig énekeltem, komoly zenét, egy tök híres kórusban, a Schola Hungaricában, kb. 7-12 éves koromig. Gregorián egyházi dalokat nyomtunk, és nagyon szerettem csinálni, meg minden nyáron készítettünk CD-t Ócsán, és az egyiken szólózok is, gyöngyözõ szoprán gyermekhangon (akkor még tudtam énekelni… rohadt mutálás…)

Egyébként kiskoromban kizárólag operákat hallgattam, és egy csomót tudtam halandzsanyelven énekelni. Nyolc éves korom táján aztán bejött a Beatles, majd a Rolling Stones, a Queen, nagyjából kronológiai sorrendben. 13 évesen elkezdtem koncertekre járni. Kispál, Hiperkarma, mittomén.

Elsõ könnyûzenei produkció: UNPLUGGED a Bálinttal, a kimittudon kilencedikben. Eric Clapton… yeah.

A basszusgitár, az 2004 decemberben jött, és karácsonyra kaptam meg a cuccot, ami egy koreai nagyon szép, és nagyon szar gitár volt. De mostmár kiganalyoztuk és egész jól szól. A lényeg az, hogy két-három hónapig jártam tanulni Fischer Mátéhoz, aki az FBS basszerosa volt, és most a Rémemberben játszik. De õ is disszidált elõlem (lám, ismétli magát a sors), csak õ Londonba. Úgyhogy - kizárólag az ország zenetanár-állományának további csökkenését megakadályozandó - úgy döntöttem, hogy inkább önképzek.

A kimittud után sok számot megtanultunk együtt Bálinttal, volt úgy, hogy az osztályból csinálunk együttest, de aztán az nem jött össze… végül aztán elmentünk a Havasi Áronék féle konfiguráció összeomlása után (vagy nemtom mi lett vele, javítsatok ki) Bálinttal meg Rókusz Andrissal a Labirintus próbaterembe, úgy egy éves szervezés után, és tök jó volt. A második próbára aztán jött a Safi, majd elkezdtünk járni a Peekbe és lett Saga Baro. Aztán 2005 szeptember óta Safi kiszállt, Szöszi beszállt, és lett funk rock, vagy tudomisénmi, Pacific Jam.

Ja, és énekeltem a sulikórusban is. Meg a Bálint is néha. Hiába titkolja! És majdnem a Rókusz is..:) Sőt most csináltunk egy kamara kórust, mióta már öregdiákok vagyunk (az együttesből csak én vagyok benne...). És nemrégiben az együttes minden tagja részt vett az Eötvös kórus előadásában bemutatott Hobo Blues Band: Vadászat feldolgozásban. Igaz, Márk csak lelkes nézőként.

És most 2009. április 22-e van, nagyon szalad az idő, már második éve képződöm orvosnak Rókusszal együtt, de a Pacific Jam még mindig él és virul! És holnapután is lesz egy koncertünk, vadonatúj saját számokkal, és lassan érik az első albumunk is!

A zenélést a többiekkel ellentétben nem azért csinálom, mert szeretem, meg hogy másoknak örömet szerezzek, hanem azért, mert buknak rá a csajok.