1989 június 14-én születtem Budapesten (úgyhogy én vagyok az együttes legfiatalabb tagja, ha még nem tudja valaki!). Egyrészt nem szeretek magamról beszélni, másrészt ha már igen, akkor a zene egy kedves témám, szóval: kb. 13 évesen határoztam el, hogy dobolni fogok. Bár erős volt bennem a késztetés, végül csak egy év után (2003 májusában) mentem el egy tanárhoz, azzal a mentalitással, hogy lesz ami lesz. Hát, végül is sikerült elég hamar megkedvelnem a hangszert, azóta is Schmidt Andráshoz járok, aki a legőrültebb fazon, akit ismerek, talán ezért is imádom annyira. 2003 decemberében kaptam meg életem első (és azóta is egyetlen) dobcuccát, egy szürke Pearl Forum FX-et, amihez Sabian és Meinl (ez így jól hangzik, de persze ezekből is az alsóbb kategóriásakat) cintányérokat használok. Bár ez nem egy csúcskategóriás dob, azért nagyon jól elvagyok vele otthon (nem túl szomszédbarát, mert nincs hangszigetelve a szobám, dehát ez van).

A zenei ízlésemet erősen meghatározta a kiskoromban apám kocsijában hallott zene, ami általában Queen volt (néha Yanni, Vangelis, Enigma - ezeket még most is szeretem). Aztán jött a gimi, és rájöttem, hogy bizony rendesen le vagyok maradva zenei ismeretek terén. Úgyhogy onnantól kezdeve máig annyi zenét próbálok megismerni, amennyit csak lehet, ebből adódóan rengeteg műfajból vannak kedvenceim (lásd lejjebb). Kedvenc együttesem talán a Porcupine Tree (azért csak talán, mert az elmúlt két évben egyértelműen a Dream Theater volt). a dobosoknál viszont egyértelműbb a helyzet: a legnagyobb kedvencem Gavin Harrison a Porcupine Treeből, akitől megpróbálok minél több dolgot ellesni, és (ami még fontosabb) a zenéhez való hozzállást, a dob érzelmeket közvetítő hangszerként való használatát tanulni. Szeretem még (ill. hatással volt rám) Mike Portnoy (Dream Theater), Marco Minnemann (Paul Gilbert, jelenleg épp Necrophagist:) Simon Phillips (Toto, meg még ezer előadó), Brann Dailor (Mastodon) ill. Virgil Donati (Planet X) játékát. Ja, és dobolok egy másik együttesben is (The Wheelchair Werewolf), metalt játszunk, szerintem elég érdekesen és változatosan, ha bárkit érdekel keressen ránk myspace-en:)

Kedvenc együtteseim, előadóim:

Porcupine Tree, Dream Theater, Mastodon, Pain of Salvation, Meshuggah, Strapping Young Lad, Opeth, Lamb of God, Biffy Clyro, Rush, Blackfield, Dimmu Borgir, Unearth, Machine Head, Nevermore, Tool, Fair to Midland, Gojira, Rammstein, A Perfect Circle, Queen, The Dilinger Escape Plan, Muse, Mudvayne, Slipknot, Soilwork, No-man, System of a Down, Anglagard, Liquid Tension Experiment, Planet X, Between the Buried and Me, Placebo, As I Lay Dying, Bjork, Chimaira, Deftones, Ignite, Slayer, DevilDriver, The Mars Volta, Keane, Neal Morse, Apocalyptica, Necrophagist, OSI, Transatlantic, Pantera, Sevendust, European Mantra, Joe Satriani, Richard Bona, Nerve

A zenével még nem tudom, mit akarok kezdeni (az biztos, hogy nem akarok a kórusban énekelni, Gábor!), egyelőre megelégszem ezzel az együttessel is:)

Látom Gábor beleírkált a honlapba, meg még az életrajzba is, úgyogy én is megtettem, ha még véletlenül érdekelnék bárkit is:) Nem tudom mikor írhattam a fönti szörnyűséget, kortörténeti jelentősége miatt inkább nem változtattam semmit rajta, csak a másik együttesem nevét, mert az időközben megváltozott:) A kedvenc zenéket sincs kedvem most átírni, mondjuk ezeket még mindig szeretem, csak melléjük még egy tonna más zene is bejött, ja meg a felismerés, hogy a Mastodon a legkirályabb együttes a Földön:) Most lehet, hogy megint vagy 2 évig hozzá sem nyúlok ehhez az irományhoz, úgyhogy zárom is azzal, hogy addig remélem minél több koncerten találkozhatok a kedves olvasóval:)