1989. március 12-én születtem Kecskeméten, ahol ezután életem első 12 évét tengettem. Két idősebb testvérem jelentős motivációt jelentett számomra a zenetanulásban, mivel két gitáros és a Guns ’n’ Roses életmű társaságában nem lehetett kérdés, hogy milyen hangszer kerüljön a kezembe. A kissé megalapozatlan kezdeti elhatározást később az alkotás öröme töltötte meg tartalommal, és mostanra az életem elválaszthatatlan részévé vált a gitározás.

Először a szüleim zeneiskolába irattak (idáig sokaknak ismerős lehet a törénet), de a Hotel California és a House of the Rising Sun „eljátszásával” egy egészen új fejezet kezdődött bennem… Ez persze egyáltalán nem a klasszikus és a könnyűzene bármiféle rangsorolását jelenti, egyszerűen azt, hogy így tudtam szabadabban megvalósítani a saját elképzeléseimet. Aztán az elektromos gitárral megérkezett a „Füst a víz felett” is, és az így lerakott alapokon egy végeláthatatlan építkezés kezdődött, ami ma is tart, és remélem, hogy minél több arcra fog még mosolyt varázsolni.

A zenei ízlésem gyakran változott, az egyetlen, talán állandónak mondható vezérelv (mármint ha a zenében egyáltalán létezik ilyen) az eredetiség volt, valami különös mellékíz, amit mindenki másképpen, de mégis egyként érez. Kicsit konkrétabban, az olyan zenéket szeretem, amik a századik újrahallgatásnál is valami egészen újat nyújtanak, és ezt leginkább az underground/alternatív kultúrában találtam meg, de ezt természetesen nem szánom általánosításnak. Minden ilyen irányú törekvésem valahol a G ’n’ R-nél kezdődött, aztán folytatódott az RHCP-vel, jött a Rage Against The Machine, a Metallica, a Nirvana – szerintem ezeken mindenki keresztülment egyszer.

Ma a legnagyobb hatással (az előbb említett első hármon kívül) a következő együttesek (és előadók) vannak rám:

Radiohead, Boom-Boom, Coldplay, Oasis, The Hives, Muse, Portishead, Blockhead, Massive Attack, Yonderboi, Zagar, Morcheeba, Anima Soundsystem, Bob Marley, Kispál és a Borz, Quimby, Hiperkarma, Amorf ördögök, Extreme, Freakpower

Gitárosok:

Tátrai Tibor, Snétberger Ferenc, Bárány Péter, Al di Meola, Paco de Lucia, Compay Segundo (BVSC), Slash, Tom Morello, Jimmy: Page, Hendrix; Agnus Young, Joe Satriani, John: McLaughlin, Petrucci, Scoffield, Fruiscante; Steve Morse, George Benson

A fenti névsor így első olvasásra elég kaotikusnak tűnhet; ha stílusra nagyon muszáj lenne beskatulyázni magam, akkor azt mondanám, hogy valahol az alternatív, a funk, a bossa-nova,  és az acid-jazz között, de nem idegenkedem  bizonyos elektronikus irányzatoktól sem (trip-hop, ambient, downtempo).

A zenéléssel nincsenek behatárolható céljaim, talán ez az egyetlen dolog, amit egyszerűen azért csinálok, mert szeretem, és talán másoknak is örömet szerezhetek vele.